Lássuk miből élünk

Enumeráció következik.

De előtte, beszámoló a tegnap éjszakáról.

 Ahogy ígértem, levittem minden cuccom a Duna partra, és olyan hajnali egy tájékán álltam neki sátort állítani - of course lámpa nélkül, mert azt otthon hagytam. A sátram csomagolására nagy büszke betűkkel rányomtatták, hogy hét perc alatt felverhető. Nekem bő negyvenbe tellett, így vak sötétben, első próbálkozásra, az egyik rúdnak a buga úristenért nem találtam a helyét. Nagyon meleg volt, egy szál kisgatyában feküdtem és az egyik sátorlap így is ki volt nyitva. Hogyha felöltözök vastagon, sapkával, és úgy bújok be a zsákba (-27 fokig nem lehet benne meghalni - állítólag), akkor valami nagyon nevetséges helyre kell utaznom hogy fázni tudjak. Elég szűkös benn a hely, főleg a nagy hálózsákkal, ami abból a szempontból mondjuk jó, hogy gyorsan befűtöm majd. Ha a táskából a sátor és a hálózsák kikerül, a többit meg magam mellé gyűröm, azt hiszem el fogok férni. Nem lesz kényelmes, de meg lehet szokni. Home sweet home. Így mindent összevetve nem lesz rossz a szállás, amire kell arra jó lesz. Csak ne lenne ilyen rohadt nehéz.

 Na igen, a kilók. Az elmúlt hetekben rengeteget tanultam az internetről, csomó jó honlapot találtam ahol profi hobók írják le a tapasztalataikat, tanácsaikat. Nem csak a vadkempingről lehet információt szerezni, de a városi túlélésről, stoppolásról, pakolásról, meg arról hogyan juss ingyen kajához. Ebből a legfontosabb ugye egyelőre a felszerelés volt, hogy mivel, hogyan érdemes útnak indulni. Kipakoltam majdnem minden cuccomat az asztalra és lőttem egy fotót. Én ezeket viszem magammal:

- két szettnyi merinó gyapjú aláöltözet
- két pár merinó túrazokni, egy vastag gyapjú zokni
- három kisgatya
- sporttörülköző
- egy bélelt téli túranadrág, egy lazább nyári nadrág
- sapka
- három pamutpóló
- egy puha gyapjúing
- edény
- szappan, tartóval
- gyufa, tűzkő, vihargyújtó, mert sosem lehetsz elég biztos
- EU-EÜ kártya
- ISIC nemzetközi diák
- útlevél
- pénz, leginkább Euró
- részletes autóstérképek
- Cerbona szeletek, Vifon leves, mogyorókrém, végszükség esetére
- borotvák, hónaljkenyőke, egyéb tisztasági cuccok
- kis tekerős lámpa
- szivacs, ha palackból vagy csapból kell mosakodni
- kés
- táblafilc és whiteboard papír (stoppoláshoz)
- gyulladáscsökkentő-fertőtlenítőkrém
- vietnami balzsam
- szemeteszsák
- körömcsipesz
- budipapír
- nagyon meleg túrapolár
- Fundango eső- és széldzseki
- Haix katonai bakker
  + hálózsák, sátor, polifoam

 A helyzet az, hogy iszonyú sok cuccom van. Sokkal kevesebbel is vígan el lehetne élni, de egy kicsit paranoid vagyok, meg mégis ez az első nagyobb utam, úgy hogy úgy vagyok vele, ha valamire kiderül hogy nincs is szükségem, kidobom vagy odaadom valakinek. Táskával együtt szerettem volna ha a súly a lélektani 10 kilós határ alatt tudom tartani, de ez sajnos nem sikerült. Durván 14-nél járok, nyilván ha hidegben csomó cucc rajtam van akkor kevesebb, ha meleg van akkor meg több vizet is kell vinni, szóval még nehezebb a motyó. Ebből van ami feltétlenül szükséges, a legtöbb holmi csak a komfortérzetet növeli, és amúgy nem életbevágó, mégis magammal viszem. A hasonló stopposok, akik magukat "ultralight freestyle" utazóknak nevezik, valószínűleg megkérdeznék hány emberre pakoltam, ha meglátnák ezt a gyilkos cucc halmot, és lehet én is nyögöm majd mikor a hátam leszakad a harmadik napi séta után.

 Többen pedzegették hogy nem fog-e befagyni a szebbik felem, lévén Németország, meg hegyek, és hó meg fagy. Büszkén állíthatom, hogy nem. Az internet mennyei útmutatására hallgatva olyan felszerelést állítottam össze, ami alkalmazza a meleg öltözködés legfontosabb, óvodáskorú gyermekek anyukái által unásig mantrázott technikáját: rétegek. A legmelegebb kombóm belülről kifelé az aláöltözet, két póló, pamuting, polár, esődzseki. Mindez megfejelve a bélelt nadrággal, merinó plusz gyapjú zoknival, sapkával, nincs az az európai idő amiben úgy igazán ki tudnék hűlni. Na jó de, talán nagyon északon.

 Más, couchsurfingről lemondtam Pozsonyban. Úgy sem maradunk szinte semmit, egyből zúzunk tovább, egy éjszakáért meg túl sok hűhó az egész. Inkább nyomom sátorban a külvárosban, vagy keresek egy McDonalds játszóteret, és igényessen beköltözöm a műanyag repülőbe.