Halihó!

 Szervusz, kedves blogolvasó!

 Ha megérkeztél az internet eme zugára, feltételezem nem véletlenül vetődttél ide, sőt, azt is meg merem kockáztatni hogy személyesen ismered a szőrös ábrázatom. Ha mégsem így volna, bemutatkoznék. Kuvasz vagyok, hitvány polgári nevemen Kovács Ádám, másodéves vegyészmérnök hallgató, néptáncos, szerepjáték geek, alkalmi Altenbrau fogyasztó, Star Wars fanboy, és kezdő blogger. Azért veszem fel ezt az időgyilkos hobbit, mert júliusban hosszú fontolgatás után úgy döntöttem, világot akarok látni, és ennek érdekében, mint egy jó Pokémon, Csóróegyetemistából Nomáduccaihippivé evolválódom.

Csóróegyetemista -> Nomáduccaihippi -> Sponglimikulás

 Mivel a csóróság új fejlődési szakaszomban is megmaradt, az utazás nem hotelről hotelre, fiatal lányokkal tömött zsírúj kocsival történik majd, de még nem is railjettel, hanem a két pici lábamon, és stoppal. Az emberek jóindulatának lovasa leszek. Menőkén hangzik, és menőke is lesz, ha bejönnek a számításaim, és a feltételezettnél jobban bírom a hideget. Nem vagyok teljesen kezdő stoppos, de hosszabb távval még sohasem próbálkoztam, sem pedig külföldön, úgyhogy lesz még mit látni, tanulni, tapasztalni a közlekedés eme nagyon intim formájának területén. Az anyagiakat nem akarom titkolni, 180 000 JMF van jelenleg az asztalomon, amit magammal fogok vinni, ebből kéne eléldegélnem cirka fél évig. Egészen addig tervezek menni, amíg teljesen le nem gatyásodom, vagy legalábbis közel nem kerülök hozzá, és akkor elindulok haza. Legkésőbb májusban, leghamarabb januárban fog ez bekövetkezni, így nagyjábóli becslés alapján. Komoly pénzt fogok spórolni október-november határán, amikor is, ha minden jól megy, a WWOOF nevű, bárki számára nyitva álló program jóvoltából egy németországi alpaka farmon fogok dolgozni, ahol munkámért cserébe szállást és kaját adnak a helyiek. Alpaka farmon fogUNK dolgozni, egészen pontosan, ugyanis utamon nem leszek egyedül. Egyik jó cimborám, Süti - hitványpolgárinevén Peti Márton - is velem tart majd, így együtt fagyhatunk Kristen Stewart sápadtra a német télben.

Az úti terv a következő (volt még tegnap):
Laza start Budapestről, ahova még kifizetjük a kedvezményes 155 forintos diákjegyet, innen irány Bécs, majd Grác, és Tarvisionál átlépjük az olasz határt. Itt első nagyobb állomásunk Velence, ahol annyi ideig maradunk amíg minden menő zugát be nem jártuk, vagy amíg elegünk nem lesz a horribilis árakból. Alternatívan, ha a stoppolással jól tudunk haladni, orv tervem (amit Sütivel még nem egyeztettem), hogy Tarvisio helyett tovább stoppolunk az E66-oson, és csavargunk a Dolomitoknál, majd a Garda-tó mellett jövünk le délre - állítólag mindkettő nagyon szép. Akárhogy is lesz, Velence után minél hamarabb lekavarunk Rómába, és a tengerpart mellett haladunk vissza északra egészen Genováig, ahol Milánón át Svájc felé vesszük az irányt. Svájcban Zürich mellett Sütinek lakik egy régi jó ismerőse, valami nagyon kedves pszichológus néni, akinél el leszünk egy pár napot, összekaparjuk magunkat, és gyors ütemben zúzunk a Bodensee-t körbejárva Münchenen át Lindforstig, ahol az alpaka farm vár majd ránk. Ha minden jól megy október 20-ra ott leszünk. Ha nagyon félrekalkuláltam az időt, és sokkal lassabban haladunk mint ahogy azt én a kis fejemben kitaláltam, akkor a római körutat kihagyjuk, és Velencéből Bologna-Genova az útirány. Azt pedig, hogy mi lesz Lindforst után, csak a Jójjisten tudja, annyi biztos, hogy Süti hazajön karácsonyra, szóval ha egy hónapig vagyunk a farmon utána nem sokkal elválnak majd útjaink - mert ugye idő az is amíg hazaér. Én szeretnék még tovább menni, ha pénzem engedi, csomó jó helyet szeretnék megnézni, és csomó dolgot szeretnék csinálni. Rögtönzött bakancslistámból íme néhány tétel:

- öreg olaszokkal késő este igazi olasz pizzát enni
- látni élő delfint, nem csak pár másodpercre
- megmászni valami baszom nagy hegyet
- nyomi tömegszelfi a pisai toronynál
- bulizni spanyol karneválon
- világítótoronyban aludni
- Oktoberfest, madafakin Oktoberfest
- a Sacre Coeur lépcsőjén kakaózni (külső ajánlásra)
- alpakák

dawwww

 Az hogy mennyi jön össze ebből, mennyi nem, majd meglátjuk, rástresszelni nem fogok. A karneválos például kapásból halálra van ítélve, télen azt annyira nem szokás, legalábbis tudtommal.

 Szeptember 16-án indulunk majd neki az útnak. Bécs volt ugye az első úti cél, többek közt azért mert én még csak a reptéren voltam kint, az pedig nem annyira adta a forraltboros-komolyzenés-monarchiás hangulatot, amit azért elvár az ember ettől a várostól, hamár. Mindent királyul összeszerveztem, kitaláltam, hitchwikiről ki is néztem a benzinkutat amin megkezdjük majd a stoppolást, egy régi ismerősöm, Constanze felajánlotta hogy körbevezet minket a városban, amikor is derült égből menekültek, meg M1 lezárás. Át kellett hát értékelni a helyzetet (ma késő délután), és úgy döntöttünk, kihozzuk a legtöbbet kényszerkerülőnkből, és Pozsonnyal kezdjük a körutat. Se Süti, se én nem jártunk még ott, úgyhogy így utolsó pillanatban próbálok keresni valami barátságos káucsszörfert, aki megmutassa mit érdemes megnézni, már ha befogadni nem is tud minket.

 Mindenesetre nagyon izgulok, meg félek is, de azt hiszem ez talán természetes. Tisztában vagyok vele, hogy senki sem fogja kikapni a vesémet, meg elhurcolni az IS-be, az emberek alapvetően jófejek, de azért csak rajtam van az útipara. Főleg ez a menekült biznisz, attól félek megrendíti a sofőrök egy részének bizalmát, és megnehezíti majd a stoppolást.

 Anya áldását adta rá. Fater már annyira nem örült neki. Mindenesetre, most már nincs visszaút, nekivágtam, megcsinálom. Holnap írok a felszerelésemről, meg a nomád életmódról, utazásról, de már nagyon álmos vagyok. Ma kipróbálom a sátram és a hálózsákom élesben, lehurcolok mindent a Duna partra és tábort verek.

Jóccakát.